A talán már ismert ábra, igazi jóféle percepciós, észleléssel kapcsolatos animáció, új köntösben. Ahogy általában hallod: Amennyiben óramutató járásával egyezően látod forogni a lányt úgy a jobb agyféltekéd az erősebb, ha ellentétesen akkor pedig a bal agyféltekéd. Ezt sok helyen leírják, de gyakran elfelejtik hozzátenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy teljes bizonyossággal az az erősebb, pusztán arra is utalhat, hogy adott pillanatban, napon melyik az aktívabb.
Hámori József agykutató szerint:” a biztos megállapításhoz komolyabb vizsgálat szükséges. „A kísérleti alany magasra tett kézzel, folyamatosan beszél. Ekkor a kísérletvezető kis mennyiségű, speciális altatót fecskendez az agyi artériába, ami a bal féltekét pár percre elaltatja. Ha abbahagyja a beszédet az alany, és jobb keze lehanyatlik, akkor bal féltekéje a domináns. Ha továbbra is beszél, akkor a jobb” – mondta a neurobiológus agykutató. A jobb félteke ugyanis az esetek 95 százalékában nem tud beszélni, nem érti a beszédet. Ezért nevezik néma vagy kisebb féltekének. Kérdésünkre, hogy akkor miért látják néhány óramutató járásával egyező irányban, mások ellentétesen mozogni az alakot, azt válaszolta, hogy látásbeli különbözőség áll a háttérben.”
Neked jobbra vagy balra forog?
A kép érdekessége, hogy a forgás iránya megfordítható. Erre persze nincsen biztos recept, sőt elsőre igazából örüljünk ha sikerül. Valakinek pislogással, valakinek egy kis részlet figyelésével sikerül a mutatvány. Az egyik leghatásosabb módszer, ha egy kicsit félrenézünk, hogy a kép a perifériánkba essen, elképzeljük, hogy fordítva forog és közben néha pislogunk. A pislogásra azért van szükség, hogy a folymatos látvány egy pillanatra megszakadjon amíg az agyunknak van ideje megfordítani a pörgést.
De sok megfigyelő számol be arról is, hogy is kognitív/tudatos tevékenység után az egyik, de álmodozás/emlékfelidézés után ránézve a másik irányba forog a táncos.
A „trükk” lényege természetesen, hogy a hátul elhaladó láb a másik irányba forgás esetén elöl elhaladó láb, ez nagyon szépen látszik a fenti, kontúrokkal erősített variáción. Érdekesség viszont, hogy a –Necker kockához hasonlatosan-, hogy a felnőtt emberi agy azonnal térben próbálja elképzelni a szemrevaló sziluett forgását és minden esetben meghoz egy döntést, az egyik irányba mindig forogni látszik a leány és sosem látjuk rendesen annak, ami valójában: egy két dimenzióban váltakozó, pulzáló sziluettnek.
